Első tanítási
napom a Beacon Hills-i gimnáziumba. A tegnapi után azt hiszem nem szeretnék még
egy napot eltölteni itt.
Matek órám volt az
első. Az egyetlen olyan tantárgy, amihez nincs érzékem… Leültem az egyetlen
üres helyre. A tanár nem tűnt valami jó fejnek. A tanóra negyedénél elkezdett
csörögni a telefonom. Az idióta mostoha öcsém volt az.
-
Miss Parrish! Kapcsolja ki a mobiltelefonját!- szólt
oda Mr Tökelütött. :D Na igen ennyire szeretem a nevelő apámat, Nick
Mitchell-t. Jól hallottátok! A nevelőapám = Mr Tökelütött… Tavaly is ő
tanította… majdnem meg is buktam. A bambulásomból a megrezzenő (és bekapcsoló)
telefonom ébresztett fel. WT? Hogy a… Ki kapcsolta be?- Kapcsolja ki!
-
De nem megy!!- akadtam ki.
-
Hogy mer velem így beszélni?
-
Úgy merek így dumálni, hogy a nevelőapámmal társalgok.
-
Húzzon az igazgatóiba!- mutatott az ajtó fele.
-
Ad kötelet is?- mondtam, mire az eddig mereven figyelő
osztály felröhögött. Azt hiszem ez jó pont volt náluk.
Magam után becsapva az ajtót
vártam, hogy a osztály tovább derüljön. Az igazgatóiból leküldtek, mert
megkérdeztem, hogy hol lehet jelentkezni Edward Cullen helyett biológiára… én
jót röhögtem rajta, de ők kevésbé…
Ebédszünet… oh yeaah! Még lesz egy órám ami szerencsére egy
osztályfőnöki. A Halálnak van kedve hetedik idősávba is tanulni. Leültem egy
asztalhoz, ahol az újonnan szerzett barátnőmhöz, Kessy. Ő volt az egyetlen aki
befogadott. A suli rádióból egy Macklemore szám szólt. Azt hiszem a Thrift Shop…
Na mindegy… Pár perc elteltével Nick, a nevelőapám szólított.
-
Miss Zoe Parrish! A telefonját holnap délig veheti át
az igazgatóiba!
-
Köszönöm, Mr Tökelütött.- morogtam magamba.
-
Tessék?
-
Seeeemmiiiii….
-
Hogy mert velem megint így beszélni?
-
Mégis hogyan?
-
Irritálóan. Tudja mit? Hagyjuk! Okos enged, szamár
szenved. Feladom. – mondta és azzal sarkon fordult.
Azt hiszem fél
percig lefagyva álltam.
-
Hé, Liam- szólt oda Kessy egy velünk egy idős sráchoz.
Amikor megláttam a szemecskéim tutira kis szívecskékké
változhattak, mert bele estem már az első pillanatokba. Azok a kéken csillogó
szemek és, ahogy a Nap fénye érinti a haját, az már nem is barna, hanem inkább
arany. Az édes kis gödröcskékről az arcán már ne is beszéljünk, mert amikor
mosoly az összes lány elolvad. Mintha ismerném valahonnan. Talán Kessy mesélt
róla. Sokáig nézhettük egymásra, mert már pár szám lejátszódott a suliba. Nem
lehet, hogy Ő az? Neeem… Valamiért nem rémlik, hogy Ő is ott lett volna tegnap!
Becsöngettek. Amikor én beértem a folyosó már üres volt. Valamiért nem éreztem
azt, hogy órára kéne mennem. Valami a fiú öltözőbe húzott. Nem emlékszek mi
történt utána. Egy szobába keltem fel. Három maszkos alak jelent meg a helyiség
másik felébe. Egyet kérdeztem tőlük, válasz nem jött rá.
Elöntött a harag.
A szemem sárgán tündöklött, a körmeim helyett 4-5 centis karmok nőttek, a
fogaim helyett meg agyarak voltak a számba. Hihetetlen mennyiségű energia
kellett, ahhoz, hogy kiszabaduljak onnan. Sikerült.
-
Kik vagytok? És mit akartok tőlem?
-
Alkotni. Alkotni akarunk. Olyanokat, mint te.
-
Mert én mi vagyok?
-
Titok.
-
„Breath into me and make me real”- idézett az egyik.
-
„Bring me to life”- mondta az egyik árnyból kilépő
srác. Barna haja és kék szeme tökéletesen passzolt a szépen kidolgozott
testéhez. A szemébe nézve egy nevet hajtott az agyam…
-
Doktorok! Így hívnak titeket. Téged meg…
-
Igen, pontosan! Teljesen igazad van ! – mondta a srác.-
Pár perc múlva semmilyen emléked nem lesz. Elfelejtesz engem és őket is.
-
Miért? Mit tettem ellenetek?
-
Te? Te semmit. A testvéred? Na ő sok mindent.
-
A vérszerinti testvérem öt éve meghalt.
-
Hiszed!- morogta Ő, maga a tökély.
-
Engedjetek el.
-
Nem!
-
Akkor megszökök.
Megindultam. Egyből leütöttem két
figurát… A harmadik Doktort se volt olyan nehéz legyőzni.
-
Nem menekülsz meg előlem. - mondta.
Rátámadtam. A szemem már megint sárgán fénylett. De több nem
történt velem. Nyugodt voltam.
…………
Megkarmolt. Térdre rogytam a fájdalomtól. Pár percig a falhoz kúsztam, hátha onnan fel tudok
állni. Nem sikerült. A földre estem. Egy srác a karjaiba vett és elvitt… Csak a
kék szemeit láttam…
-------------------------------------MÁSNAP-----------------------------------------
Reggel a Beacon
Hills-i kórházba keltem fel. Nem emlékeztem semmire.Felültem.
-
Szia! Jobban vagy már?- kérdezte egy idősebb srác.
-
Persze! Te… ki is lennél?
-
Theo… Theo Raeken.
