A folyosó végén lévő
ajtóhoz léptem. Már éppen nyitottam volna ki, amikor lépteket hallottam
bentről, így a közeli szekrénybe bújtam be…
„Emlékezz mit mondott Deaton! Emlékezz!”
--------------------- Vissza emlékezés--------------
Egy furcsa
tárgyat vett ki, ami magát Triskelion-nak hívta.
-
Ez az?- kérdeztem hitetlenül-.
-
Mondhatni. A Nemetonból készült ereklye. Önuralmat
tanít. Ne hidd, hogy a két vörös szemedtől bárki megijedik. Inkább mutasd a láng-aurát.
Attól mindenki hátrálni fog.
-
Mégis mi vagyok?
-
Talán rájöttem. De te még nem állsz készen rá.
-
Miért is? Azt hiszem az elmúlt hetekben felnőttem a
feladathoz.
A levegőt egyre
halkabban vettem. Nem volt az egekbe az adrenalin-szintem… Nem izgultam azon,
hogy elkapnak vagy ilyesmi… Nem féltem. Három férfi-alak tűnt fel hirtelen a
szekrény előtt. Szerintem tudták, hogy ott vagyok, mert hallottam, hogy mit
beszéltek:
„Ő az… ő a kiválasztott!”
Alig kaptam levegőt. Milyen kiválasztott? Tuti nem én vagyok
az! Miért lennék én? Mit tettem, hogy ezt kapom?
Az ajtó kinyitódott. Azzal a lendülettel kiugrottam a
szekrényből. Egyenesen az egyik maszkos emberre. Olyan érzésem volt mintha
láttam volna már őket valahol. Nem tudom pontosan hol és mikor, de emlékszem
rájuk. Velük volt egy idősebb srác is. Rá nem emlékszem… Harcoltam, de ők
erősebbek voltak és a falhoz vágtak. Felszisszentem. Az oldalamból csak úgy
ömlött a vér. Felém közeledtek. Én próbáltam hátrálni addig ameddig csak
tudtam. A falig sikerült. Még mindig nem éreztem félelmet. A lángom! Deaton
mondta, hogy mutassam meg. De hogy tudnám újra kihozni magamból? Amikor
utoljára sikerült éppen Stilest mentettük meg attól, hogy leszúrják. De várjunk
csak! Most pont ez van velem is. Ah, de idióta vagyok. Hát persze! Csak dühösnek
kell lennem. Akkor most gondoljunk arra, hogy milyen az, amikor Liam Hayden-nel
sétál végig a folyosón. Arggh.. Azt hiszem sikerült kihozni a lángjaimat.
Legalábbis, amikor az egyik „szemébe” néztem, akkor láttam. Igaza volt
Deaton-nek, mivel elkezdtek hátrálni. Nem tudom mi vagyok, de az megijeszti
őket és az elég… Minden erőmet arra összpontosítottam, hogy fel tudjak állni ás
tovább tudjak harcolni. Bármilyen erőfeszítés nélkül felbírtam állni.
Harcoltam, ahogy csak tudtam. Elkezdtek futni. Én is mentem utánuk.
Felmordultam. Egy ember feküdt az orvosi széken. A Doktorok sehol nem voltak. Közelebb
mentem. Segítségért kiáltott. Azt mondta ő nem tehet semmiről. Úgy nézett ki,
mint… mint…mint a TESTVÉREM… Minden szavam elakadt. Hallucináltam. Arról, hogy
ő fekszik ott. Egy ismeretlen srác volt. Talán a sulinkba jár. Az agyam
teljesen máshol járt. Liam… bárcsak itt lenne és segítene. Tuti kitalálna
valamit arra, hogy kijussunk. De biztos most is Hayden után koslat. Fuu, de
utálom azt a csajt. Az ajtó csapkodás felébresztett. Hátrafordultam. Azt
hittem, hogy a Doktorok jöttek be. De mégse. Amint megláttam a nyakába
ugrottam. Örülök, hogy itt van. Megmentett attól, hogy magamba roskadva várjam,
hogy a Doktorok jöjjenek…
-
Ideje volt jönnöd.
-
Tudom. Bocsi, hogy késtem. – mosolygott édesen Liam.
-
Elnézem. Na, de most valahogy túl kell élnünk a
Doktorokat. Nem lesz olyan nehéz, főleg, hogy betojtak a lángjaimtól. –
nevettünk össze Liam-mel.
--------------------------------------------- Kicsit
később------------------------------------------------
-
Liaaam!- kiáltottam fel.
Odarohantam a földön szétterülő testéhez, amit próbáltam picit a falhoz
vonszolni. Leszúrták.
-
Tarts ki! Maradj velem! – mondogattam neki. –
Szörnyetegek! – ordibáltam a Doktoroknak. Hirtelen felindulásból megindultam
feléjük. A lángjaim megint kitörtek, mintha én irányítanám.
-
Mi öltük meg a családodat. – mondta az egyik idióta. A
harag szétterjedt az egész testemen.
-
Ne hallgass rá! Maguktól haltak meg!- segített ki Liam.
Inkább odamentem hozzá. Már begyógyult a
sebe. Végig tapogattam a hasát. Sehol egy heg vagy ilyesmi. Hogy lehet ez?
Pedig érzem a vérszagot. Az oldalamhoz nyúltam. Még mindig véreztem. Vagyis
inkább megint. Összeestem. Liam – aki addigra már felállt- elkapott. Motyogtam
valami köszönöm-félét, amikor Liam végig nézett rajtam. Szerintem nem sok
tartotta vissza a sírástól.
----------------------------Újra
a kórházba------------------------
Reggel volt. Mindenhova sütött a Nap. A fénye bántotta a szemem. Pár
pillanatig észre se vettem, hogy valaki mellkasán fekszem, de amikor a fejem
picit felfele fordítottam, akkor vettem észre, hogy Liam ott aludt. A keze az
oldalamon volt, így én rátettem a mellkasára. Megmozdult. Felkelt.
-
Jó reggelt. - köszöntött.
-
Neked is. – mondtam, miközben felültem.
Még mindig fájt a sebem. Liam… Mikor levetette a koszos felsőjét
felém fordult. (nem igazán zavarta az, hogy én is ott vagyok) A felsőteste
tökéletesen ki volt dolgozva és valljuk be nem néz ki olyan rosszul… főleg
azokkal a cuki gödröcskékkel az arcán , és a vakító kék szemével meg az édes mosolyával.
Awhh…
----------------------------------------------Scottéknál--------------------------------------------------
-
Liam! Ma telihold lesz?
-
Igen. – mondta majd oda guggolt elém. – Nem lesz semmi
bajod. Megígérem.
-
Nem attól félek, hogy én megsérülők. Hanem attól, hogy bárkinek baja eshet
körülöttem.
-
A Triskelion segíteni fog neked. Hol van?
-
A táskámba. Nyugodtan kiveheted! – mosolyogtam halványan.
Liam odament a táskámhoz és kivette. A két keze közé fogta.
-
Nekem is segített. Csak a helyes mantrát kell mondani.
-
Az, hogy alfa, béta, omega?
-
Legjobb esetbe. Ha ez nem válik be, akkor…
-
Akkor a te mantrádat kell mondanom?
-
Valahogy így.
-
És az mi?
-
Három dolog nem maradhat rejtve a Földön: a Nap, a Hold
és az Igazság.
-
És ah ez se az ami nekem kell.
-
Akkor semmi nem állíthat meg…
Kár volt ezt
mondanom, mert Liam idegesen járkált fel-alá a szobába.
-
Hatni fog! Hatnia kell! – mondta majdnem sírva.
Felálltam és megöleltem… Úgy látom jól esett neki, mert egy csomó ideig
ölelkeztünk ott az ajtóba. Szerintem tovább tartott volna, ha Scott és Stiles
nem jönnek be. Én leültem az ágyra, de Liam… ő ott maradt ahol hagytam.
Idegesen beszélni kezdek beszélni arról, hogy mi lesz velem teliholdkor.
Vagyis, hogy hova kellene kikötni. De jó… Szóval megint ki leszek kötve. Azt
hittem erről leszoktak. De rosszul gondoltam. Malia és Kira jött be nagy hévvel
a szobába és becsapták maguk mögött az ajtót. Sőt, még támasztották is.
-
Olyat láttunk, amit nem akartunk.
-
Mit? – kérdezte Scott
-
Berzerkereket. – mondta Kira.
-
Azok mik?
-
Medvebőrbe bújtatott emberek, akik érzelmeit elrejtették
és végleg megsemmisítették.
-
De ha ők itt vannak, akkor…
-
Kate is!
-
Ki az a Kate?
-
Erre később ráérünk. Először is veled kell
foglalkoznunk és azzal, hogy mit csinálunk.
-
Megint ki akartok kötni? Mert múltkor se volt túl
sikeres! – mutattam az elszakadt fémláncokra.
-
Nem, most teljesen más lesz. Liam fog rád vigyázni. Őt
úgyse bántanád. – mondta Scott. Liam-mel összenéztünk. Ő mosolygott. Gondolom
rájött arra, hogy tetszik.
------------------------Este-------------------------
Scotték elmentek
Deaton-höz információért. Liam-mel kettesbe maradtunk. A Hold még nem jött fel…
Én nagyon fel voltam dobódva szóval bármit mondott.
Persze a jó kedvem se tartott sokáig, mert kezdett feléledni a szörny énem a Hold hatására. Nem gondoltam volna, hogy Liam, amint észreveszi, hogy kezdek „átváltozni” , odajön hozzám és hozza a Triskelion-t.
Persze a jó kedvem se tartott sokáig, mert kezdett feléledni a szörny énem a Hold hatására. Nem gondoltam volna, hogy Liam, amint észreveszi, hogy kezdek „átváltozni” , odajön hozzám és hozza a Triskelion-t.
-
Mondj egy mantrát! – mondta.
-
Alfa, béta, omega… - ismételgettem- Semmi…
-
Akkor mi az a három dolog, ami nem maradhat rejtve a
Földön?
-
A Nap, a Hold és az Igazság.
-
Újra!
-
A Nap, a Hold és az Igazság. – mondogattam el ötször,
mire alább hagyott a szörny énem.
-
Látod. Mondtam, hogy hatni fog. Nem kell mindig
pesszimistának lenni.
-
Nem könnyű úgy, hogy ha nincs ki azt mondja, hogy
minden amit csinálok az rendben van.
-
Én itt vagyok neked mindig. – mondta apró mosollyal.
Megfogta az arcom és közelebb húzott.
Megcsókolt. Nem tudom miért… Talán azért, hogy bizonyítsa nekem, hogy ő itt van
nekem. Vagy csak, azért, hogy lenyugodjak. Bevallom… mindkettőt sikerült
egyszerre. Választanom kellene? Miért érzem azt, hogy muszáj választanom? De
miről kellene? És kik közül? Theo és Liam között? De miért?
-
Szólj, ha nem akarod, hogy ezt csináljam…- szólt Liam.
Gondolom látta az arcomon az értelmetlenséget.
-
Szerinted mióta várok erre?- kérdeztem és most én
csókoltam meg. Ez kicsit szenvedélyesebbre sikeredett. Legalábbis szerintem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése