Első évad vége... :)

Sziasztok! Véget ért az első évad az én kis történetembe. Jó a finálé nem igazán a legjobb, de azért ez is megteszi. :D

Új szereplő lista:

• Zoe Parrish (új arccal)

• Liam Dunbar

• Jordan Parrish 

• Max Murphy 

• Natalie White

• Kessy Lover

• Crystal Kell

• Mia Mitchell

• Monica Murphy

• Derek Hale

• Isaac Lahey 

• Scott McCall

• Stiles Stilinski

• Karma Murphy

------------------------------------2. évad-----------------------------------------------

Titokzatos Hódolók 8.rész: Váratlan vendég

.

.

.

Amint megláttam őket a suliba elöntött a harag és az irigység. Nem tudom miért. Azt hittem túl léptem már rajta. Hinni bármibe lehet. Az, ahogy a folyosó végén a szekrényemnél (!) beszélgettek, na az fájt. Főleg, hogy ők ketten. Liam és Hayden. Mondanám, hogy enyelegtek, de az nem lenne igaz. Inkább veszekedtek. Pofátlanul, de odaléptem a szekrényemhez és matatni kezdtem benne. Néha-néha rápillantottam Liam-re. A tekintetünk találkozott. Apró mosolyától még a mai napig elolvadok. Ajaj. Azt hiszem még mindig bele vagyok zúgva. Viszonoztam a mosolyt, amit Hayden is látott. Ajaj…

-         Zoe! Nem veszed észre, hogy beszélgetnénk?- ordított rám Hayden, mire a szemembe lógó hajamat félre tolva válaszoltam neki:

-         Nem, én azt látom, hogy veszekedtek, ami engem hidegen hagy. A szerelmesek általában ezt csinálják vagy nem? – kérdeztem, mire Liam és Hayden is értelmetlen arcot vágott.

-         Ne hogy azt hidd, hogy nekem tetszik Liam.

-         Nekem se kellene egy Hayden-hez hasonló lány.

 Hayden ezen kiakadt és megpofozta Liam-et… A folyosó üres volt. Mi voltunk hárman… Liam hanyatt vágódott és a földön seggre ült. Odamentem hozzá. Felsegítettem. Hayden… Hayden karmai kinőttek és agyarai voltak a szájába. Meglepődve, de elővarázsoltam az enyémeket. A lánggal együtt. Ő ezen kicsit se illetődött meg. Aha, Liam a kis lepcses szájú. Hayden rám rontott. Hárítottam az ütéseit, de néhányszor jó erősen megkarmolt. Az oldalam így is fájt, de ehhez még társultak ezek. Szinte égett a testem. A viccet félre téve nem a lángjaim miatt éreztem ezt. Mintha leszúrtak volna, de annak a helye már nem volt már meg.

Zajokat hallottam. Elég élesen. Majd’ összeestem, de szerencsére itt volt mellettem Liam. Megfogott. De nem bírt el eléggé így a földre zuhantunk. Hayden rosszabbul járt. Ő pofára esett. A levegő marta a torkom és a szemem, az illata akár a… farkasölőjé. Mint az „álmomba”. Felálltunk nagy nehezen, de a farkasölő megtette a hatását. Persze nem az kábított el. Valaki hátulról leütött minket.

.

.

.

 Amikor felkeltem egy asztalon feküdtem lekötözve. Ismerős hely volt. Sokszor jártam itt az elmúlt hónapokban. Ez a Doktorok rejtek helye. Próbáltam körbe nézni hátha van itt ismerős alak, de nem láttam senkit. Megjelentek Ők. Ijesztőnek nem mondanám a megjelenésüket. Szét akartam szakítani a bőrláncokat, amikkel sikeresen kikötöztek. Már hozzám akartak nyúlni, amikor ismerős hangot hallottam.

-         Hagyják Őt békén! Ne érjenek hozzá!- ordibálta Liam.

Kicsit se nyugtatott meg. Felült, de amikor a közelembe akart jönni, akkor az egyik leütötte. Felkiáltottam, hogy: „ Neeeee!” , de nem sokat segített. Bealtatóztak.

.

.

.

Egy árammal elvezetett drótkerítés mögött keltem fel. Liam-mel együtt. Az oldalam vérzett és eléggé fájt. Hayden sehol se volt. Ez néha megnyugtat, de abban a helyzetben éppen nem. Láttam, hogy Liam sem valami nyugodt. Odamásztam hozzá és bátorítóan megfogtam a kezét. Viszonozta, de az a bizonyos kérdőjel ott volt közöttünk. Hogy mégis miről beszélek? Arról, hogy még mindig nem tudtuk mi folyik kettőnk között. Igaz néha felszisszentem, de komolyabb bajom nem volt. Liam vállára hajtottam a fejem. Emlékszek, amikor először ráhajtottam a fejem, akkor épp a bál volt. Amiről még mindig nem tudok semmit. De igazából nem volt időm ezen gondolkozni hisz megcsókolt. Mindent elfelejtettem, amin eddig törtem az agyam. Jó érzés volt.

.

.

.

Hallottatok már az Igaz Szeretet Csókjáról? Elmesélem nektek.

Egy gyönyörű délutánon Aphrodité, a szerelem istennője, találkozott titkos szerelmével Árész-szal, a harc istenével. Persze az eredeti férje is tudta, hogy megcsalja, így kisebb csapdákat rejtett el a találkozó helyen. Amikor Aphrodité-t eltalálta az egyik ilyen csapda a férje, Héphaisztosz (a kovács mester, akit Zeusz és Héra ledobott az Olimposzról, mert fogyatékosan született) megjelent és a gyáván elfutó Árész helyett megcsókolta Aphrodité-t. A csókja meggyógyította. A nő viszonzatlan szerelme nem volt elég az Igaz Szeretet Csókja ellen.

.

.

.

Na én is ugyanígy éreztem Liam csókja után. Fáradtan, de a fájdalmam megszűnt.

------------------------- Két nappal később---------------------------------

Már napok óta be voltunk zárva ide. Hayden-t tegnap dobták be a Doktorok, de hiába próbáltunk kiszökni nem sikerült. Nekik kicsit több erejük volt, mint nekünk. Ajaj. Itt fogunk éhen halni. Jó lesz. Én félrevonulva aludtam el, mert nem akartam közöttük aludni. Reggel, amikor felkeltem láttam, hogy Liam épp Hayden kezét fogva próbálja elvenni a fájdalmát, pont úgy, ahogy tegnap előtt nekem. Megcsókolta. Na nekem ekkor lett elegem. A rácsokhoz rohantam és próbáltam kiszabadulni. Hangokat hallottam, így inkább hátráltam. Theo rohant hozzánk.

-         Theo vigyázz! Ez… - kezdtem bele, de nem sikerült befejeznem, az áram megrázta. – Elektromos. Jól vagy?

-         Jobban.

Szerencsére Theo nem adta fel addig amíg ki nem mentett minket. A kocsiba kicsit elnyomott volt a hangulat. Theo próbálta feloldani, de nem sikerült.

-         Hova megyünk? – kérdeztem, megtörve ezzel a csendet.

-         A rendőrségre.

-         Miért?

-         Hát, első ok, azért, mert eltűntetek. Második ok, van ott valaki akit be akarok neked mutatni.

-         Ki?

-         Majd meglátod. - kacsintott rám. Ugy vettem észre, hogy Liam is tudta ki az. De Hayden. Na, de jó… Mindenki tudja csak én nem?

------------------------Sheriff irodájába-----------------

-         Hova vittek titeket? – kérdezte tőlem Stilinski.

-         Először egy ilyen műtő féle helyiségbe, aztán egy kőszobába, amit árammal vezettek körbe.

-         És te mit csináltál?

-         Próbáltam kiszabadulni!

-         Mutasd a kezed! - mondta és megfordította a kezem, ahol pár rétegben korom állt. Azt hittem az seb. Sheriff Stilinski letörölte a kezemről. Sehol nem volt heg vagy seb. Eltűnt. – Sheriff helyettes! Jöjjön be!

Amikor megláttam ki az könny szökött a szemembe. Ő volt az… a bátyám… Azt hiszem Ő se tudta felfogni a történteket, mert amikor odarohantam hozzá, akkor még csak kitágult pupillákkal nézett. Megöleltem. Olyan jó volt. Jó tudni, hogy a családomból nem csak én élek. Azt hiszem a többiek is elérzékenyültek ettől a helyzettől.

Kicsit feleszmélve a helyzetből leültem. Épp ésszel nem fogtam fel, hogy él. Aznap nála aludtam.

-------------------Parrish-nél---------------

-         Főzzek neked valamit? Éhes vagy? Kell valami takaró vagy párna?

-         Parrish! Nyugi! Nem kell semmit főznöd, nem vagyok éhes. Takaró kelhet, de párnának az öled fogom használni, mint régen. – mosolyodtam el.

-         Rendben. - ült le az ágyára. Abban a pillanatban én is utána dőltem. A fejemet az ölébe döltve hagytam, hogy a hajamat birizgálja. Bevallom jól esett. Rögtön bealudtam.

Különleges bejelentés :)

Újabb részek, újabb szereplők. 

Lááááányok:

Mia Mitchell ( Lea Michele)

Crystal Kell (Grace Phipps )

Monica Murphy (Zoeey Deschanel )

Natalie White (Karen Gillan )

Mia :)

Crystal :)

Monica :)

Natalie :)

Szerepeik:

1. Mia: Theo "barátnője", Zoe mostoha unokatestvére, egy kiméra... :(

2. Crystal: Scott új barátnője, mert Kira szakított vele. :( ő egy ember. Nem tud semmiről. :O

3. Monica: Derek régi ismerőse, tetszik neki Derek. Egy híres farkas család tagja :)

4. Natalie: Az Argent család egyik mellékágából származó gyerek. Már 10 éves kora óta vadász. Zoe és Naty jó barátok, bár Natalie nem tudja, hogy természetfeletti. :/

Fiúúúk:

Max Murphy (Logan Lerman)

Max :)

Szerepe: 

1. Max: Monica testvére. Szüleik meghaltak és így ketten vannak. Szerelmes Zoe-ba, de a lány inkább Liam felé hajlik. Max vérfarkas. 

Tudom, hogy kevés fiú karaktert hoztam be, de nem találtam meg azokat, akiket akartam, így majd később bővítem a listát. Persze ennél picit több szereplő lesz. :)

By: Fangirl

Titokzatos Hódolók 7. rész: Hipnózis

    …Egyedül voltam a sötétbe. Alig láttam valamit. Bármerre mentem csak kőkemény falat találtam. A föld mozgott, mintha földrengés lett volna. Valaki megfogta a kezem és a számat. Tudtam, hogy két lehetőség van. Vagy az egyik Doktor vagy Ő. Szerencsére az utolsó lett az. Végre valaki. Menekülőre fogtuk. Találtunk egyetlen ajtót, amit az én lángjaimmal kiolvasztottunk. Elszédültem. Örülök, hogy itt volt, mert alig bírtam lábra állni. Amint beleszagoltam a levegőbe az elkezdte marni a torkom és szinte fojtogatott.

-         Ez FARKASÖLŐ. - ordibálta Derek.

Összerogytam, és csak nem „pofára” estem a méregtől. Egy idősebb, olyan 50-60 éves nő lép ki az egyik nyílásból. Profinak tűnt, de öregnek is. Az egyik fiatalabb csaj nyugtatólövedéket szúrt belém. Minden elhomályosult.
.

.

.

  Amikor felkeltem a nyugtató hatása alól egy kőszobába keltem fel. Derek sehol nem volt. Azt reméltem az a mellettem heverő holttest NEM Derek. Megfordítottam és… felsikítottam. Scott volt az.

Deaton felébresztett az „álmomból”. Liam próbált lefogni, de szegényt jó párszor biztos megkarmoltam. Megölelt és megnyugtatott, hogy ez csak a hipnózis hatása volt.

-         Valami? –kérdezte Deaton.

-         Semmi, ami a Doktorokkal vagy Theo-val lett volna kapcsolatos.

-         Én megmondtam. – közölte Derek. – Csak ti nem hittetek nekem. Zoe az egyetlen, aki képes arra, hogy emlékezzen úgy a dolgokra, ahogy senki más nem. Amit most álmodott… az lehet, hogy a jövőnk lesz. – mondta, mire nyeltem egyet.

-         Szerintem inkább ne mondj ilyeneket. Senki nem járna jól vele ha ez megvalósul. Scott meghal, Derek… vele nem tudom mi történik, én egy mexikói vadásznál leszek, Liam… ő a Doktorokkal lesz, mert teljesen megváltozik. És Stiles-t megölik.

-         Szerintem igaza van Zoe-nak- értett velem egyet Stiles.

-         És a többiekkel mi történik?

-         Malia megtalálja az anyját, aki kegyetlenül végez vele. Kira rókaszelleme átveszi felette az irányítást és Lydia… Lydia megbolondul abba, hogy minden szétesik körülötte.

.

.

.

--------------------------Másnap----------------------------

 Uh! Nem is tudom hol kezdjem…

 Egy átlagos nap volt Beacon Hills-be. Még mindig nem tudtuk mi a fene van velem és azt se, hogy hova tűnt Theo. Bár nem aggódtam érte. Nem volt sok időm rá gondolni, mert amikor volt is akkor nem rajta agyaltam, hanem azon, hogy hogy tudnék elrejtőzni a „Gyűjtők” elől. A Gyűjtők azok, akik különféle érdekesebbnél- érdekesebb szörnyeket szereznek be. És én egy nagyon érdekes vérfarkas izé vagyok. Ötödik óra előtti szünetbe a szekrényemnél matattam, és akkor láttam hirtelen bejönni Őt, vagyis Őket. A szám nyitva maradt. Theo és Lydia egyik tanulótársa. Aha, persze. Nincsenek együtt csak kiderült, hogy távoli rokonok. Tutira ez történt. Nem is értem mit töröm ezen a fejem. Talán féltékeny vagyok rá? De miért? Nem is tetszik annyira Theo! Hogy is hívják a csajt? Fuu, pedig itt van a nyelvemen… Megvan. Mia Mitchell… igen ő is Mitchell, mint a nevelő családom.  Haha lépjetek túl rajta, mert ő a mostoha-unokatestvérem. Azt hiszem valami ilyesmim. De ez teljesen felesleges információ volt. Nem muszáj megjegyezni. Persze rögtön odajöttek hozzám köszönni. Theo hamar lelépett, mert meglátta Scott-ékat. Neki dőltem a szekrényemnek és vártam mit reagál majd Mia. A két kezét mellém rakta és fenyegetően ezt mondta:

-         Szállj le Theo-ról, ő csak is az enyém. Akkor is ha még nem járunk. Figyeld csak meg. Te egy kis senki másodikos vagy. Én egy végzős vagyok. Emellett még szép is. Te ezt nem mondhatod el magadról. – piszkálgatta a vörös tincseimet. Erre bedühödtem és megszorítottam a kezét.

-         Figyelj, Mia. Azt csinálsz, amit akarsz. Nem téged hívott meg a bálra. Ami amúgy nagyon szuper volt. Kár, hogy nem jöttél, mert nem volt kivel. – gúnyolódtam rajta.

-         Neked is csak mázlid volt. És lett volna kivel jönnöm, csak…

-         Csak nem az akivel akartál. Mert Theo engem hívott el. – mosolyodtam el gonoszul. Közelebb hajoltam hozzá. -  Ne hidd, hogy csak szerencsém van. Te nem láttad, hogy nézett rám. Attól még, hogy te vele egy idős vagy az nem az én bajom. Majd meg tudod ki ő valójában. Minden titkára rájössz. – mondtam és azzal otthagytam.

.

.

.

Órák után Deaton-höz mentem. Liam-et még mindig kerültem, bár Ő kereste a társaságomat. Ah. Hiába tagadja. Tuti biztosra együtt van Hayden-nel.

-         Ti is benne vagytok? – kérdezte Deaton.

-         Készen állok-e arra, hogy a biztos halálba rohanjak? Nem. – mondtam. – Sose fogok arra készen állni.

-         Nekem mindegy ha ezzel megvédhetem Őt.

-         Kit? Hayden-t?

-         Nem, téged te ütődött.

-         Ah, várjunk csak. Engem nem kell megvédeni! Meg tudom saját magam is. Majd később jövök.

.

.

.

----------------------Scott-éknál--------------------

-         Figyu! Nem azt mondom, hogy Mia jelenléte irritál, hanem azt, hogy egy idegesítő hárpia.

-         Köszönöm a szép szavakat. Igazán jól esnek. – lépett ki a fürdőből Mia.

-         Mit keresel itt?

-         Theo-val jöttem. Úgy látszik nagyon is bejövök neki. - mondta és közbe odament Theo-hoz és megcsókolta. Hogy rosszul esett-e? Igen, nagyon. Főleg, hogy Theo és én nemrég még közeli viszonyba voltunk. Lehet, hogy Liam látta, hogy ez rosszul esett nekem, mert jött utánam.

-         Mit akarsz? Mit mondjak? Azt, hogy rossz nézni, ahogy Mia kihasználja Theo-t is? Azt, hogy Mia már megint azt akarja, hogy szenvedjek? Azt, hogy a következő áldozata te leszel? Ez mind igaz. - mondtam, mire megölelt.

-         Nyugi. Kettőnket semmi nem választhat el. – suttogta a fülembe. Hát, oké…

-         Gondolom ezt mondod Hayden-nek is. – fogtam magam és leléptem.

------------------------Az Oak Creek előterébe-----------------

A Berzerkerek se azok, akikkel beragadnék valahova. A harcban nem könnyű legyőzni őket, de nem lehetetlen. Jó párszor megszúrtak, de én nem adtam fel. A csont-maszkjukat széttörve legyőztem őket. Kate-el nehezebb dolgom volt. Mert ugye a többiek késtek. Vagy direkt nem jöttek el. Csak azt hallottam, hogy nyílik a kapu és a hang irányába fordítottam a fejem, szabadon hagyva ezzel Kate-et. Aki egyből kardot döfött belém. Stiles megölelte Lydiát, aki sikítozott, Malia lefogta Scott-ot, amolyan ez nem az ő hibája címszóval, Kira ő elővette a kardját és Kate-re támadott. Liam… Liam meg odajött hozzám. Ő fogott meg. El akarta venni a fájdalmamat, de nem fájt.

-  Nem bírom elvenni. – mondta bele nem nyugvó hangon Liam.

-  Mert nem fáj. – küszködtem a könnyeimmel. Minden oké.

-  Nem. Nem… ez nem jó így.

-  Liam Dunbar… az első és egyetlen szerelmem karjaiba vagyok. Akit mindig is szerettem és szeretni is fogom.

-  Ne, Zoe ne mondj ilyeneket. – közölte, de már hiába… elsötétült minden.

.

.

.

--------------------A kórházba---------------------

Egy nagy téglalap alakú fém dobozba voltam. Nagyon hasonlított arra, amibe a halottakat rakják bele. Nagyon hamar leesett, hogy elvileg meghaltam Kate miatt. Ó hogy… Dörömböltem az ajtón, ami hirtelen kinyílt. Mellisa nyitotta ki. Döbbenve figyelte, ahogy kiesek onnan. Szólt az orvosnak, hogy jöjjön ide. Mindenkit sokkolt az, hogy nem haltam meg. Mellisa hívta Scott-ot, aki szintúgy meglepődött rajta. Fél órán belül mindenki itt volt. Két napig voltam halott. Legalábbis eszméletlen. Mellisa adott egy pokrócot, amibe betakaróztam. Liam, amint meglátott odarohant hozzám és leguggolt elém. Én még totálisan sokkba voltam, így beszélni se tudtam. Nem emlékeztem semmire. Furcsa volt. Mire elmesélték nekem addigra már nagyjából felébredtem teljesen. Lydia még megvizsgálta azt, hogy lehetek még mindig életbe. Mia csak ott röhögött magába. 

Tuti, hogy szövetkezett Kate-el. És nem csak üldözési mániám van, hanem az egész tini koromat tönkre tette. Nem értettem miért néztem furán. Aztán, maikor tükörbe néztem megláttam, hogy a vörös hajam barna lett. 

Kedves olvasók... Tudom, hogy Zoe "halála" ugyanolyan volt mint Allison-é, de direkt csináltam ilyenre, hogy később ez a szál ki tudjon bontakozni. Mert ugye Scott majdnem végig sírta ezt a jelenetet csak ezt én pont nem részleteztem. A helyírási hibákért és a gépelési hibákért nagyon nagy bocsánatot kérek (ezt is tök jól megfogalmaztam) És köszönöm minden egyes olvasómnak és a nővéremnek, hogy segítenek nekem abba, hogy minél jobban írjak. Lassan új szereplő listát csinálok, mivel az már elavult. Nemsokára láthatjátok milyen Parrish bátyjként és azt is hogy hogyan reagál Zoe arra, hogy a testvére él. Mindenképp behozom a történetbe Isaac-et és Jackson-t, meg esetleg Peter-t. Mert úgy gondolom nélkülük kezd unalmas lenni a sorozat.

Titokzatos Hódolók 6. rész: Fájdalmas múlt

."You do it to me so well 

Hypnotic takin' over me 

Make me feel like someone else 

You got me talkin' in my sleep

 I don't wanna come back down 

I don't wanna touch the ground 

Pacific ocean dug so deep

 Hypnotic takin' over me"

-         Hogy van? – rohantam be Deaton-höz. Liam az asztalon feküdt. Rángatózott. Alig bírták lefogni. És mindez miattam van?

.

.

.

--------------------------Két órával ezelőtt--------------------------

   Theo és én az elmúlt napokban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Liam-mel nagyon eltávolodtunk, amióta majdnem megölt. Amúgy is Hayden-nel van együtt. Irántam semmit se érzett… Theo beállt lacrosse-ozni, így mostanság egyedül vagyok a kilátón az edzésekkor. Úgy döntöttem lenézek. Theo-ékat sehol se találtam. Már mentem volna vissza, de beleütköztem egy srácba. Egy picit magasabb volt, mint én. Aranybarna haja, kék szeme és cuki nevetőgödröcskéi voltak… és igen… most Liam-et jellemeztem. Bocsánatkérés nélkül komor arccal mentem tovább. Már majdnem elértem a kilátót, amikor egy velünk egy idős srác odajött hozzám és „belemászott az aurámba”. Ami igazából annyit tesz, hogy tapizott meg ilyesmik… Persze, hogy Liam-nek közbe kell avatkoznia. Kapásból leütötte a gyereket. Döbbenten figyeltem a bunyójukat. Theo hozzám rohant és a karjaiba zárt. De én szét akartam szedni őket. Lefogott. A szemem vörösen izott , rögtön nem ellenkezett velem. Az ismeretlen srácot arrébb dobtam vagy fél méterrel, Liam-et felhúztam és dühösen ráordítottam:

-         Minek kellett beleavatkoznod? Én is simán leütöttem volna!

-         A fészkes fenéket! Szükséged van rám hiába tagadod!

-         Nem igaz.

-         Teliholdkor nem ezt mondtad.

Hirtelen felindulásból berohantam a lány öltözőbe. A mosdókagylóra támaszkodtam. A düh csak úgy áradt szét a testembe. A karmaim kinőttek. A szemem vérvörös lett. Agyarak helyezkedtek el a számba. A hangok nagyon bántották a fülemet. Az ajtó becsapódásától egyenesen megsüketültem. Liam jött be. Kár volt.

-         Minek jötték be? – kérdeztem mogorván.

-         Miattad. – mondta, mire az oldalamhoz kaptam.

-         Mióta fáj az oldalad?

-         Mit érdekel?

-         Csak kérdezem.

-         Amióta itt lakunk. Az első napom óta.

-         Mi történt?

-         Nem tudom. Nem emlékszek! Kiesik. Az orvosok részleges amnéziára utaló eseményt kerestek az életembe, ami egyedül az lehetett, amikor a családom meghalt azutáni napon sétáltam haza fele és megcsúszott a lábam. Majdnem a tóba estem bele. Egy férfi segített ki. Pár évvel lehetett idősebb, mint mi. Nem láttam az arcát. -  ültem le a padra.

-         Zoe! – guggolt oda elém Liam. Megfogta a kezem. – Próbálj meg emlékezni.

.

.

---------------------------------Első napom Beacon Hills- be-----------------

-         Az eseménytelen részeket kihagyom. Mint például az általános monológot a költözésről és a becipekedésről. Kezdem ott, ahol az izgalmak kezdődnek. Olyan két óra múlhatott pár perccel. A strandon eltöltött délután nem sikerült valami jóra. Éhes lettem, de mivel Austin mindent felzabált, ezért inkább fogtam a pénztárcám és kerestem egy működő büfé-sort. Hát bármerre mentem sehol se volt. Mégis erős zajokat hallottam az egyikből. Úgy gondoltam benézek. Az ajtó persze tárva-nyitva.

.

.

.

-         Nem megy Liam! – mondtam.

-         Menni fog.

-         Nem fog. Arra se emlékszek a bálon, hogy mentünk be az öltözőtökbe!

-         Egyszerűen. De most koncentrálj arra amit én kértem. A többit később elmondom.

-         Annyira emlékszek, hogy egy műtő asztalon fekszek és fájlalom az oldalamat. Három maszkos alak felettem volt. A nevemet hajszolták: Zoe… Zoe… Valami érthetetlen okból nem féltem tőlük. Lehet benyugtatóztak előtte, de akkor is. - a szívverésem felgyorsult. Lángolt az egész testem.

-         Folytasd.

-         Nem emlékszek többre. Aú. – szisszentem fel,amikor az oldalam szúrni kezdett. – Te is hallod?

-         Mit? -  kérdezte.

-         Azt hajtogatják, hogy : „ Az állapotom megfelelő!” – mondtam, mire Liam kicsit hátrált. – Mi az?

-         Te… csak te ne… - járkált fel alá. Éles zaj ütötte meg a fülemet. Olyan, amitől a szörny énem uralkodott felettem.

 Liam hasába dugtam a karmaiba és eldobtam. Scott, Stiles, Malia, Kira, Lydia és egy ismeretlen férfi jött be. Amíg Scott lefogott az ismeretlen férfi nyugtatót adott be nekem. Rögtön összeestem. Nem ájultam be. Láttam, ahogy Liam elkezd rángatózni. Fájdalmasan néztem. A szemem becsukódott és elsötétült minden.

.

.

.

--------------------------- Egy és fél órával a történtek után------------------------

 Egy ismeretlen lakásba keltem fel. Azzal az ismeretlen férfivel és a többiekkel. Alig bírtam megmozdulni. Fájt mindenem. Égett az egész testem. Elég furán, de felültem. Mindenki engem fürkészett. Persze nem emlékeztem erre az egészre. Jó volt nem tudni mi lett velem. Az oldalam egyre erősebben szúrt. Az ismeretlen férfi felhúzta a pólómat, addig, hogy megtudja nézni miért fáj az oldalam. Szólt Scott-nak, hogy fogjon le, mert ez fájni fog. Ráült a párnámra és engedte, hogy átöleljem. Megfordítottak, úgy hogy a fájós rész legyen felül. Ahogy láttam leszedte a bőrszöveteimet, ami mintha csak tépőzáras lenne. Ezüstös csillogást láttam. Becsuktam a szemem és szebb dolgokra gondoltam. Persze nem igazán sikerült ekkora fájdalmak mellett. Körül néztem. Stiles épp a hányingerével küzködik, Maliát egy cseppet se hatotta meg, Kira félti Scott-ot, Lydia… Lydia közli Stiles-szal, hogy egy puhány ha ettől elkezd hányni. Egy embert nem láttam, akit nagyon hiányoltam.

-         Hol van Liam? – kérdeztem Scott-tól. Furcsán hangzik, de amikor ezt kérdeztem már nem fájt semmi.

-         Deaton-nél.

-         Rendbe fog jönni? – mondtam könnyekkel a szemembe.

Az ismeretlen abba, hagyta az oldalam piszkálását. Már nem is látszott, hogy hozzám nyúlt. Felültem.

-         Emlékszel mit tettél? – kérdezte Stiles.

-         Semmire. Semmire nem emlékszem. A szörny-énem volt. Valami mintha irányítana.

-         Hogy érted?

-         Nem arra vagyok dühös, akire kéne. Olyanra haragszok, akire nem kéne. Hallucinálok. Egy nagy rózsaszín köd elvakít. Nem tudom ki vagy mi irányít, de nagyon befolyásolja az életemet.

-         Miről hallucinálsz?

-         Parrish-ről. A bátyjámról. Mindenhol őt látom.

.

.

.

----------------------------Deaton-nél--------------------------

-         Helyre fog jönni. – Odamentem hozzá és megfogta a kezem. Rám nézett és láttam a szenvedését. Emlékszem, hogy ő, hogy vette el az én fájdalmamat. Úgy döntöttem ezt viszonzom. Láttam, ahogy a fájdalma megszűnik és már nem rángatózik. Elengedtem a kezét. Ő beájult. Könnyeztem. Én tettem ezt vele. Hát bűnhődök. – Nektek suliba kellene lennetek, nem igaz?

-         Nekem még van két órám. – közölte Malia.

-         Nekem AP biológiám van.

-         Nekem nincs semmim. Én maradok. – mondtam. – Menjetek nyugodtan…

.

.

.

---------------------------------- Másnap reggel------------------------------------------

Tegnap olyan éjfél körül aludtam el. Addig figyeltem Liam-re. A szék egész kényelmes volt. Mondjuk az volt a leglényegtelenebb dolog. Amire én felkeltem, addigra Liam már rég fent volt. Megnyugodtam, hogy nem esett semmi baja. Azt kérdezgette, hogy mi történt. Én elmeséltem neki az egészet. És azt is, hogy én se emlékszem mindenre, mert nekem is kiesik. Megígértem, hogy majd később próbálok visszaemlékezni mindenre. 

Titokzatos Hódolók 5. rész: Első alkalmak

-         Akarod? – kérdezte Liam.

-         Akarjam? – mosolyogtam rá.

 Újra megcsókolt. Hátradőltem az ágyon és Liam is jött velem. Ha az előző csókunkra azt mondtam, hogy szenvedélyes volt, akkor erre nincsenek szavak. Mindent szép óvatosan csinált. Először a nyakamat „puszilgatta”, majd a hasam. Más nem igazán történt. Na jó! Igenis történt közöttünk valami megmagyarázhatatlan. Mai napig, ha rá gondolok elpirulok. Ahogy hozzám ért… és… ahh…

-         Első? – kérdezte a fülembe suttogva.

-         Nagyjából! Neked?

-         Nekem is…

  Valamilyen értelmetlen okból ráültem… Mármint ráfeküdtem. Tovább csókolóztunk.

--------------------------------------Reggel-----------------------------------

         Nem tudom mikor aludtam el. Azt tudom, hogy Liam mellkasán volt a fejem. Scott-ra és Stiles-ra keltem fel.

-         Szerinted történt valami köztük?

-         Tutira! – mondta Stiles.

Rögtön elhallgattak, amint felültem. Kómás fejjel néztem őket.

-         Kérdezzük meg. –vetette fel Scott. – Zoe! Mi volt az este? – térdelt le elém. Liam-re néztem, aki még mindig alszik.

-         Semmi. – hazudtam.

           Szerintem elhitték, bár ki tudja. Scott hallja a szívverésem. Liam felmordult. De még mindig „húzta a lóbőrt”.

-         Nekem mennem kell, srácok. Otthon várnak. Hé, este jöttök abba a karaoke bárba? – kérdeztem az ajtóból.

-         Ott leszünk. – kacsintott Liam. Én tökre elpirultam. Felkaptam a táskám és leléptem.

Amint hazaértem rohantam fel a szobámba és felhívtam Kessy-t, hogy elmeséljem a történteket:

-         És meg volt az is?

-         Hát… nagyjából. Liam olyan…

-         Aranyos, jó fej, cuki?

-         Ja… Ő maga a tökély. Legalábbis az egyik

-         Miért? Van másik is…

-         Igen.. Egy végzős. Theo Raeken.

-         Ő?

-         Igen, miért?

-         Malia Tate-nek is tetszik, hiába tagadja.

-         Úgy érzem döntenem kell.

-         Akkor most jártok?

-         Fogalmam sincs… Később jössz karaokézni?

-         Persze. Ötre ott leszek. Szia!

-         Hello.

    Sose vágytam még ennyire Kessy társaságára. Gondolom hozza a pasiját, Brett-et. Liam-mel nem jönnek ki jól, de nem tudom miért. Kár… Lezuhanyoztam, mert már ideje volt. Felvettem Liam egyik (kölcsönkapott) felsőjét, egy farmert és egy Converse-t. Tökéletesen passzoltak egymáshoz. Még mindig rajta volt az illata. Bepakoltam a táskámba. Rágót, parfümöt, sminket, telefont és a Triskelion-t. Csak a legfontosabbakat.

-----------------------Öt óra előtt pár perccel----------------------

 Csöngettek. Lerohantam a lépcsőn, de addigra Austin kinyitotta az ajtót. Szerencsétlenségemre nem Kessy állt az ajtóba. Hanem…

-         Liam?

-         Ő az a híres-neves Liam, akiről Kessy-vel órákon át beszéltek?

-         Te hallgatózol?

-         Persze.

-         Uh. Hogy a… új telefont kérek. Bocsi… Szokásos „Családi Dráma”-mondtam, de úgy látszik jól elszórakozott ezen.

-         Az az én felsőm?

-         Öhmmmm… igen… Mindjárt jön Kessy és…

-         Brett?

-         Ahaaaa…

--------------------KARAOKE BÁR--------------------

-         Valaki fog énekelni vagy csak úgy eljöttünk? – kérdezte Liam.

-         Én tutira. – mosolygott Kessy. – Zoe?

-         Kizárt. Nem tudok énekelni. Rossz a hangom.

-         Neked? – akadt ki. -  Isteni hangod van.

-         Tényleg? – akadt ki most már Liam is.

-         Na jó. Talán éneklek.

-         Gyere. – intett Kessy. Még utoljára hátrapillantottam. Liam kacsintott… Brett… ő csak röhögött Kessy elszántságán.

Amikor odaérünk így szól a DJ-hez.

-         Ő itt Zoe Parrish. – mutogatott rám. -  Énekelni akar. Demi Lovato -  Heart attack-et.. -  konstatálja egy kínainak.

-         Kessy… szerintem ismeri a nyelvünk..

-         A vörös mehet. Te barnaság… te nem… - közölte akcentussal. Én a sorba beálltam, Kessy meg visszament és bedurcázott…

 Az előttem lévők már végeztek. Én következtem. DJ Akárki bemutatott:

-         A vörös szépség, Zoe Parrish következik, akinek a barátnője azt hitte nem beszélem a nyelveteket. – nevetett. Legalább neki jó kedve volt.

   Felálltam a színpadra. Először félénken tapogattam a mikrofont, aztán a tekintettemmel megkerestem Liam-et. Ránéztem. Egyre bátrabban énekeltem. Kijött minden hang.

-Yea you, make me so nervous. That I just can’t hold your hand… – énekeltem. -… Cause I don’t wanna fall in love … If I ever did that …I think I’d have a heart attack…So scared I take off and I run …I’m flying too close to the sun…And I burst into flames… - néztem rá újra Liam-re.

 Csak már nem Kessy- ékkel volt. Hanem Hayden-nel. Csalódottan énekeltem tovább. A szám végén lerohantam a színpadról. Mondtam Kessy-nek, hogy én megyek. Nem értette miért, de amikor észrevette Hayden-t, akkor hadd ne mondjam mi történt. Szerintem leírni se tudnám. Szídta, mint a… nem is tudom mit… De megértem. Tegnap még én és Liam… na értitek. Ő és én: Mi voltunk… Ezt is jól elmagyaráztam… A lényeg az, hogy én nem jelentettem neki semmit. Máris Hayden után koslat. Tényleg ezt érdemlem? Ezért tetszett meg? Azért, hogy még többet szenvedjek? Ahhh… Elindultam az ajtó fele, de megtoppantam, mert sikítást hallottam. Kessy-ét. Néztem, ahogy két Doktor ráront Kessy-re és Brett-re… Közbe kell lépnem. Nem érdekelnek. Őket mentem meg. Liam és Scott is észrevette. Odarohantak hozzám… Mert ugye én már ütöttem őket. És azt mondogattam, hogy: „A barátnőmet és a barátját senki sem bánthatja”… De úgy látszik Brett se átlagos. Az izmos teste mögött vérfarkas ösztönök rejtőznek. De én ezt miért nem éreztem? Az egyik Doktort sikerült kiütnöm. Most egyszerre ketten támadtak rám… Kessy-re kiabáltam, hogy bújjon el valahova. Ő rohant is. Csak egy picit nem figyeltem, de az egyik máris eldobott… Neki a falnak. Megint. Hayden értelmetlenül állt az ajtóba, ott ahol az előbb még Liam-mel „enyelegtek”. Bah. Azt hiszem dühös lettem. A lángjaim irányításának az eszköze a dühöm. És álltalába, ha Liam és Hayden kapcsolatára gondolok… fuu… inkább nem is mondok semmit. A Doktor (amelyik a falhoz vágott) felém közeledett. Én felálltam… Összeestem. Erős fájdalmat éreztem a hasamba. Egy kard állt a sebembe. Kihúzta. Theo elkapott. Levette az övét és a derekam köré tekerte. Liam is odajött. Megfogta a kezem. El akarta venni a fájdalmama, de kicsit többet vett el, mint amennyit kellett volna. Hiába ordibáltam, hogy: „Liam! Engedj el!”

Fejem Theo-ra dőltöttem. Akinek amúgy nagyon tetszett ez a helyzet. Legalábbis a „fejhajtós”. Liam, amint észrevette, hogy a szívem nem az eredeti ütemébe vert… Felállt és elment. A szívverésem lelassult. Már a halál szélén álltam… Minden elsötétült.

--------------------------Deaton-nél----------------

Különlegesen nem a kórházba vittek, hanem az Állat Klinikába. Ráfektettek a fémasztalra. Még mindig fájt a sebem. Nem gyógyult. Lehet, hogy kívülről nem látszódott, de belülről nem… semmi változás nem történt. Deaton lefertőtlenítette a sebem és beadott valami morfiumot. Fájdalmam megszűnt.

-         Kessy… hogy van… Liam… - nyögtem ki az utolsó szavaimat, mielőtt bealudtam.

-----------------------Másnap-----------------

A Nap fénye bántotta a szemem. Egyedül voltam. Fájdalmason, de felültem. Körbe néztem. Minden szétszórva. Mi történt miután én beájultam? Hol van Kessy? Uh, most tuti fél. Ő volt az egyetlen barátnőm. Theo lépett be az ajtón.

-         Mi történt itt? – kérdeztem komoran.

-         Bunyó. Köztem és…

-         Liam között? – sütöttem le a szemem.

-         Igen. Mert majdnem meghaltál MIATTA!

-         De nem haltam meg. – mondtam, majd felszisszentem. A csuklóm még mindig fájt. Theo megnézte először el akartam rántani, de utána… neki engedtem, hogy megfogja. Benne bíztam. Nem először mentett meg. Mindenegyes mozdulatnál szisszentettem. Nem tudom elmondani mennyire fájt.

 Scott, Stiles, Kira, Deaton és Liam rontott be. Amikor ránéztem előtörtek az emlékeim. Az, ahogy majdnem megöl. Tudom, hogy segíteni akart, de… akkor is. Meg ugye együtt van Hayden-nel. Ah… Bár nem tudom Hayden mit szólt a tegnapihoz.

-         Kessy…mit mondott? Megijedt?

-         Nem. Egész jól kezelte, hogy a legjobb barátnője és a pasija egy… „szörny” – nevetett Kessy, miközben előjött. Odarohant hozzám és megölelt. Jól esett, bár kicsit fájt, ahogy megszorított, de kibírtam.